Rododendron

80-as évek derekán járunk. Fekete, sötétített üvegű autó áll meg Gyugyenka falu határában. Egy 50 év körüli férfi száll ki a kocsiból, kezében sovány sporttáska. Az autó motorja felbőg, a kocsi hatalmas porfelhő kíséretében elhajt, faképnél hagyva a férfit, aki néma közönnyel néz utána. Aztán körbenéz a határban, meglátja a távolban Gyugyenka templomtornyát, és lassú léptekkel elindul a falu irányába. A férfi beballag az első kocsmába. “Rohadj el”, üdvözli a kocsmáros, mint valami régi ismerőst, és egy kupica pálinkát tesz elé a pultra. A férfi mintha emlékeiben kutatna, fürkészi a kocsmáros arcát.
FLASHBACK
A férfit látjuk egy félhomályos pincehelyiségben; fején diódák, tekergő kábelek. Egy idős tiszt fojtott hangon beszél hozzá. “Higgye el, a program tökéletes anonimitást biztosít Önnek. Pártunk és népünk így méltányolja hűséges szolgálatait.”
Újra a “jelenben”: a férfi megragadja a pálinkát, egy lendülettel felhajtja.
A férfi Gyugyenka főutcáján halad. Magabiztosan lépdel, de a tekintete bizonytalanságot tükröz. Az utcán szembejön vele néhány napszámos. Nem köszönnek neki, megvetőn elfordítják a fejüket. Az egyik ház portáján két öregasszony ül. Amint meglátják a férfit, köpnek egy hegyeset feléje. Biciklivel gyerekek tekernek felé, majd az utolsó pillanatban kifarolnak előtte; hatalmas porfelhőt, murvát hányva rá. A férfi nem érti, mi történik körülötte.
A következő pillanatban rendőrautó fékez mellette. A körzeti megbízott könyököl ki a kopott WV golf ablakán. Szótlanul kinyitja az autó hátsó ajtaját.
A rendőrörsön vagyunk. A férfi egy íróasztal előtt ül, vele szemben a körzeti megbízott füstöt ereget a cigarettájából.
– Biztos, hogy jó helyen jár?
– Itt lakom.
A férfi előveszi a papírjait, a rendőr elé tolja őket.
– Bakos Sándor vagyok.
A rendőr rápillant a papírjaira, de nem hatja meg, amit lát.
– Maga nem Bakos Sándor.
A férfi értetlenül néz a rendőrre.
FLASHBACK
A férfit látjuk, amint az idős tiszt különféle papírokat nyom a kezébe. “Új személyazonosságot készítünk magának. Olyan helyre kerül, ahol senki nem ismeri.” A férfi tétován elrakja a személyi papírjait.
Újra a “jelenben”, a rendőr határozott hangon figyelmezteti a férfit:
– Takarodjon innen, ha élni akar.
A férfi egy buszmegálló felé ballag. A buszmegállóban már ül egy 55 év körüli szikár férfi. Emberünk megáll a buszmegálló előtt.
– Ez megy Budapest felé?
A buszmegállóban ülő szikár férfi szótlanul biccent.
FLASHBACK
Az idős tiszt íróasztalán csörög a telefon. Felveszi, majd az arcára hirtelelen kiül a döbbenet. “Micsoda?! Összekeverték a papírjait? Hogy ugyanazt a személyazonosságot kapta? Akiről jelentett?” “És ugyanoda vitték vissza?”Az idős tiszt alig bírja tűrtőztetni magát a dühtől. “Hát ebben az országban már mindenki elmebeteg?!”
A buszmegállóban egymás mellett ül a két férfi. Emberünk odafordul a szikár férfihoz.
– Ismerős nekem. Találkozhattunk valahol?
A másik férfi szótlanul ül, nem méltatja válaszra. Emberünk kezét nyújtja a mellette ülőnek.
–Bakos Sándor.
A szótlan férfi ránéz, majd megfogja a kezét.
–Bakos Sándor.
– Mennyi az út?
– 3 óra.
– Lesz miről beszélnünk.
A két férfi szótlanul ül egymás mellett, miközben a távolban porfelhő közeleg; komótosan érkezik feléjük a távolsági buszjárat.